Lengyelország elérte, hogy egyes tételeket – ha a teljes magánnyugdíj-pénztári kifizetéseket nem is - az unió mégis figyelembe vegyen az államadósság és a költségvetési deficit számításakor. Ha nekik sikerült megegyezniük az EU-val, akkor nekünk miért nem? Sokak szerint a magyar kormány kapkodott, pedig könnyen elképzelhető, hogy Brüsszelben elénk sem gördítettek volna akadályt. Így viszont a faltörő kos szerepét játszottuk az európai nyugdíjjátszmában, amelynek hasznát mások fölözik majd le.

 

 

 

Augusztusban kilenc EU-ország - köztük Magyarország kezdeményezte az Európai Bizottságnál és az Európai Tanács elnökénél az államháztartási hiány és az államadósság számítási szabályainak módosítását. Azt próbálták elérni, hogy a nyugdíjreformmal kapcsolatos költségeket az EU vegye figyelembe az elszámolásokban, ugyanis ez a módosítás szerintük a tagállamok egyenlő elbírálását szolgálná.

Ám miközben az eurózóna szigorúbb tagjai egyáltalán nem akarnak közösködni azokkal a tagállamokkal, akiknek nincsen nyugdíj-előtakarékossági alapjuk, azok, akik megtartják, nagyobb költségvetési mozgásteret kaphatnak, és nem mellesleg így "kedvezménnyel" vezethetik be az eurót.
 

A lengyel pénzügyminisztérium múlt hét végi közleménye szerint   sikerült megállapodni az Európai Bizottsággal abban, hogy figyelembe veszik a nyugdíjreform költségét a hiány kiszámításakor. Ennek köszönhetően, másképpen ért célt a magyar és a lengyel kormány a költségvetési deficit ügyében. 
 

Olli Rehn, gazdasági és monetáris ügyekért felelős biztos szóvívője a hét elején bejelentette: nincs szó a deficitszámítás változásáról nyugdíjügyben. Megerősítette, hogy Barroso múlt pénteken telefonbeszélgetést folytatott Donald Tusk lengyel kormányfővel a témában, és „megállapodtak abban, hogy minden nemzeti nyugdíjrendszert alaposan értékelni kell” az államháztartási deficit megállapításakor. Olli Rehn pénzügyi biztos szóvivője sajtótájékoztatóján azt mondta: a felek valóban közelednek a megállapodáshoz ebben a tekintetben, olyannyira, hogy még december 16-17 én lesz az Európai Bizottság következő ülése, melyen bejelenthetik hivatalosan is a döntést.

 

 

Korábbi számítások szerint, ha az átutalt nyugdíjjárulékokat a kormányzati szektoron lehetett volna elkönyvelni, akkor Magyarország idei hiánya papíron a GDP körülbelül 1,4 százalékával kisebb lenne. Így a tervezett 3,8 százalékos hiány helyett az idei hiány a GDP-nek csak mintegy 2,4 százaléka lenne, bőven az EU-ban előírt legföljebb 3 százalék alatt. Hasonló úton-módon csökkenne az államadósság is. Így az ország a jövő évi határidő előtt egy évvel szabadulhatott volna az EU-beli túlzottdeficit-eljárásból.

Lengyelország más szempontból is „sztár lehet”. Megugorhat a kereslet a lengyel államkötvények iránt azután, hogy a kelet-európai ország megegyezett Brüsszellel a költségvetés új elszámolásáról. Már most a 10 éves lejáratú lengyel államkötvényekért már csak 295,4 bázisponttal magasabb hozamfelárat kérnek, mint a referenciának tekintett német állampapírokért.
 

 

Merkel meghívta a cseheket és a lengyeleket az eurózónába, ahol a nyugdíjasok pár év múlva euróban kaphatják meg járandóságukat. Az utóbbi hír szorosan kapcsolódik az egyre bonyolultabbá váló, és egyre élénkülő európai nyugdíjvitában, mivel Necas cseh miniszterelnök részben éppen a cseh nyugdíjrendszer problémáival háríttotta a német közeledést. Csehország egyike azoknak az euró-szkeptikus államoknak, amelyek, ha akarták volna, már bevezethették volna az eurót, de nem tették. A német közeledés feléjük logikus, hiszen Németország Csehországhoz (és a már bent lévő Szlovákiához) hasonlóan szigorúbb euróövezeti szabályokat szeretne elérni. Lengyelország pedig az elmúlt hónapokban következetesen összekötötte a nyugdíj-elszámolási vitát az eurózóna jövőre megújítandó stabilitási és növekedési paktumával. (A fotón Merkel és Necas)

 

 

 

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter az uniós pénzügyminiszterek múlt heti találkozóját  követően tartott sajtótájékoztatóján elmondta: Magyarország, azzal együtt, hogy most már nem lesz érintett a magánnyugdíj-pénztári befizetések költségvetés-számítási figyelembe vételének kérdésében, továbbra is szolidáris azokkal a tagállamokkal, amelyek ebben ma is érdekeltek, mert fenntartják a három pillért.

Ő is úgy fogalmazott: körvonalazódik, de még nincs teljes egyetértés abban, miként érvényesítsék a magánnyugdíj-pénztári pillér pénzügyi következményeit, miként részesüljenek az ezen pillért alkalmazó országok az őket megillető kedvező elbírálásban.

 

A második nyugdíjpillér kvázi visszaállamosításával aztán komoly hátszelet adtunk azon tagállamoknak, amelyek továbbra is bíznak a kedvező elbánásban, de okkal óvakodnak hasonlóan radikális lépések megtételétől. Bár a megállapodásra még várniuk kell, úgy tűnik, végül nekik lesz igazuk.

Magyar szempontból a történet leegyszerűsítve arról szólt, hogy a kormány miből finanszírozza a megszorítások nélküli adócsökkentést: magasabb deficitből vagy a pénztártagok megtakarításából. Az unió makacssága és a kormány türelmetlensége miatt most az utóbbi változat valósul meg. Azt azonban látni kell, hogy – megfelelő növekedési hatások nélkül – mindkét megoldás emeli az államadósságot, csak az egyik azonnal, látható módon, a másik a jövőben, bújtatva.

 

És ez az igazi probléma.

 

A törvény Schmitt Pál köztársasági elnök aláírásával válik hatályossá, erre akár napokon belül sor kerül. Emellett az is tudható, hogy számos, a friss jogszabály megsemmisítésére irányuló kérelem érkezik majd az Alkotmánybírósághoz a következő napokban – a Stabilitás Pénztárszövetség  már korábban kilátásba helyezte, hogy az AB-hez fordul –, a Lázár János-féle hatáskörszűkítés miatt azonban most már kérdéses, hogy a taláros testület melyik alapjog sérelmére hivatkozva vizsgálhatja egyáltalán a jogszabályt.

Mivel a nyugdíjügyek tagállami hatáskörbe tartoznak, maga az EU nem szól bele az amúgy – a pénzügyi biztos szóvivőjének korábbi nyilatkozata szerint – általuk is „aggodalommal szemlélt” átalakításba. Ennek ellenére az EU is beavatkozhat, ha az általa fontosnak tartott alapelvek - például a szabadságjogok - sérülnek. Erősen kérdéses azonban, hogy a kezdődő magyar EU elnökség előtt Brüsszel hajlandó lesz -e bajszot akasztani a magyar kormánnyal. Nem véletlen, hogy az előzetes jelzések szerint nyártól - a magyar elnökség végétől - már szankcionálni akarják a magyarhoz hasonló megoldásokat. Ha pedig az ügy az Emberi Jogok Európai Bírósága elé kerül  - amire jó esély van -  e fórumon csak több év múltán lehet döntésre számítani.

 

 

 

Mindenesetre az év végére fontos tabuk dőltek meg az európai nyugdíjrendszerben: a német adófizetők először segítették ki technikailag a görög nyugdíjkasszát, a magyar és a bolgár kormány pedig elkezdte költeni a fogyó népesség előtakarékossági alapjait. Az elöregedő kontinensen pedig egyre több polgár nem onnan kapja a nyugdíjat, ahol szavazhat, és az EU is lépéskényszerbe került.

Magyarország és Bulgária a nyugdíjreformerek táborából lényegében átnyergelt a többséghez, vagyis már maga sem érdekelt a magánpénztárak kedvezményes maastrichti elszámolásában ilyen pénztárak hiányában. A status quo esélye rövid távon ezzel tovább nőtt. A magyar és bolgár lépés mégis különös helyzetet hoz létre azzal, hogy csökkenti a reformerek táborát, de élesebbé teszi az Unión belüli ellentéteket. Az EU leendő nyugdíjpolitikáját megalapozó Zöld Könyv javaslatai éppenséggel ennek a technikai lehetőségeit is előkészítik akkor, amikor az állami és magánnyugdíjrendszerek statisztikai nyilvántartási rendszerét összevethetővé teszik egymással és az államháztartási statisztikákkal.

 

 

 

A dolgok jelen állása szerint 2015-ben Lengyelországnak és Csehországnak (ha úgy akarja) lehetnek magánpénztárai és eurói is, Magyarországnak pedig valószínűleg egyik sem lesz. Bár, ahogy pont a csehek sokat mondják, az eurózónának is megvannak a maga hibái, azért a forintzóna sem egy leányálom: a magyar cégeknek minden hitelre öt százalékkal magasabb országkockázati felárat kell fizetniük, mint a szlovák versenytársaiknak, és a szlovákok előnye fokozódik. Ráadásul a cseh és a lengyel nyugdíj a szlovákhoz hasonlóan euróban lesz megfizetve.